Településtörténet

Ártánd Község a Bihari síkságon található „Sík vidéki utcás útifalu” a 42. sz. főút mentén határátkelőhely Románia felé. Ápádkori település a megye egyik legrégibb faluja. 1075-ben I. Géza király írásos alapító levele szerint a Garamszentbenedeki apátságnak adományozta 120 háznépével együtt Rikachi Artand-ot. A váradi püspökség történetírója, Bunyitay Vince (1837-1915 Nagyvárad) -történetíró r.k. lelkész, plébános, kanonok, püspök, püspöki könyvtáros 1879-től - az eredeti oklevél alapján a következkben írja le a XI.századi falu képét:

"Nagy erdőségek között látunk 120 házat, melyek körül szántóföldnek,
földmvelésnek nyoma sincs. A lakosok méhészetből és sertéstartásból élnek
Sert isznak, melyet komlóból maguk főznek, de a komlót nem termesztik, mert
az magától terem, csak le kell szedni az erdei fákra futott indákról. Lovakat
azonban tartanak."

Az 1895-ben valamint 1934-ben és 1965-ben történt leletment ásatások szerint a település már korábban is lakott terület volt. A Déri Múzeum 1965-ös leletment ásatások alkalmával az emlékeket 8 korszakra osztotta:
1. Neolitikus kerámiák
2. Rézkori tűzhely
3. Koravaskori edénytörmelék
4. Kelta temetőből származó kerámiák
5. Időszámításunk után 240-260-as év körüli Szarmata lakosság nyomai
6. IV. századi germán temető
7. A Tamota partján avar kori leletek
8. Árpád-kori temető (ahol megtalálták a honfoglalás kori nyereglegnagyobb maradványait, amiből László Gyula elkészítette a rekonstrukciót).
1209-ben a pápa megersítette az apátságot a falu birtokában. Említik 1291-94-ben és 1332-34-ben is. Az apátság kezéből a Sártványvecse nemzetség birtokába került, majd ezek kihaltával 1500 táján az Ártándyakra szállt. 1552-ben tizenöt telekkel írták össze. Viszonylagos jelentéktelenségének oka az, hogy a különben tragikus véget ért família nem helyben, hanem a szomszédos Kereki várában székelt, amely egyben uradalmi központ is volt.A falu pusztulásának és újraéledésének rövid története:
A tatárjárás idején elpusztult a falu (1241), de csakhamar újratelepült; mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a XIII. század végén püspöki tizede 13 kepe.
1332-ben pápai tizedet, 8 garast fizetett a lelkész.
1526-ban újra elpusztult a falu, de 1552-ben az összeírás alkalmával már megint 15 portát találtak.
Az 1660-as években a törökök tették földdel egyenlővé a községet a XVIII. században már újra benépesedett a község.
Ártánd egyházas hely (1291-94). Lakói a XVI.század második felében a református hitre tértek át. Műemlék jelleg református temploma klasszicista stílusban épült.
A Hodossy-kastély, melyet többször átalakítottak, és mára csak egy része maradt meg, melyben ma óvoda működik. 1849 augusztusában a debreceni csata után főhadiszállás volt, ahol Rüdiger orosz tábornok tárgyalt a magyar honvédsereg fegyverletételéről Pöltenberg Ernő magyar tábornokkal. A kastély falára a Bihar Vármegyei Múzeumi Emlékbizottság 1929-ben a 80. évforduló alkalmával emléktáblát helyezett el, melyen feltüntették 8 ártándi katona nevét, kik a szabadságharcban haltak meg, úgymint:
Bőr Sándor
Kulcsár János
Deczki Gábor
K. Nagy Imre
Fazekas Mihály
Semjéni Sándor
Fekete Sándor
Szőke András
A szájhagyomány szerint az ártándi asszonyok a sebesült szabadságharcosok számára tépést készítettek.

Iskolák:
1911-ben Hodossy Miklós által adományozott telken leányiskolát kezdtek építeni, az építőanyag szállításához az igát a falu gazdái adták. Az iskola 1915-ben épült fel.
A másik iskola 1927-ben állami támogatással épült fel a református egyház számára. Egészen 1969-ig a 8 osztályos iskola osztott tanítási módszerekkel működött,
majd 1974-től az iskolaközpontosítási program folyamataként végleg megszűnt, és a gyerekek a mai napig Biharkeresztesre járnak iskolába.
Az iskola épületében 7000 kötetből álló Községi Könyvtár működik. 4/2009 (II. 5. én) Á.K.t. számú önkormányzati rendelete alapján a Községi Könyvtár Zám Tibor Községi Könyvtár nevet vette fel. A könyvtár falán Zám Tibor emléktábla található, melyen az író arcképe látható. A könyvtárban Zám Tibor „életútja és munkássága” címmel állandó kiállítás látható. Az Ártándi Művelődési Ház keretein belül működik:
a 33 éves Tamota Néptáncegyüttes,
számítógépes ifjúsági klub,
felnőtt női torna,
aerobik klub,
irodalmi színpad.
Állandó helytörténeti kiállítás nyitva: munkanapokon du: 13:00- 16:00.
A település lakosainak segítségnyújtása számítógépes adatfeldolgozásban az E-PONT Magyarország keretein belül.
Nemzeti ünnepeink, falunap, óvodai rendezvények, egyházi rendezvények helyszínéül szolgál valamint a fentiek rendezésében közreműködik.
A település és szomszédos falvak ifjúságának kulturális és sport tevékenységére nyitott a Ház.
A 38/2009 (05.29.) Á.K.t. határozat alapján a két intézmény neve: Zám Tibor Községi Könyvtár és Művelődési Ház.
1989-ben az I. világháborús emlékművet felújították, és kibővítették a II.világháború hősi halottainak nevével.
1971-ig Ártánd önálló közigazgatási község. Majd a nagyközségi szerveződés alkalmával közigazgatásilag egészen 1990-ig Biharkeresztes nagyközséghez
tartozott. 1990-től újra önálló a közigazgatás, polgármesterrel, önkormányzati testülettel, a biharkeresztesi körjegyzőség tagjaként. 1992-ben új Polgármesteri
Hivatal épült, az utcákat aszfaltozták, a közintézmények épületeit felújították, és biztosított a működésük, (egészségház, óvoda, könyvtár, művelődési ház).
 

A község címerének története:
Ártánd község címere pajzs alakú, a pajzson belül három mezőre oszlik. Az egyes mezők tartalmi leírása: A pajzs jobb felső része vízszintes piros és ezüst
sávokból áll: az úgynevezett Árpád-sáv kifejezi a községnév Árpád-kori eredetét. (Az 1075. évi Garamszentbenedeki Apátság alapító okirata említi először a község nevét.) A pajzs bal fels része zöld alapon két aranyszín búzakalászt ábrázol, mely a község évszázados megélhetési forrását, a mezőgazdasági termékek termelését és az ahhoz kapcsolódó állattartást,állattenyésztést jelképezi. A pajzs alsó része vörös mezőben egy fehér főnixmadarat ábrázol, amely kifejezi a község mindenkori újjászületését, élni akarását. Ugyanis a község történelme folyamán három alkalommal pusztult el (tatárjárás, 2 alkalommal a török hódítás, hódoltság idején). A pajzs felső részén középen (a pajzson kívül) arany kelyhet ábrázol, mely a község református vallási elkötelezettségét jelenti. A pajzsnak a felső részét, valamint a tetejét
díszítő zöld ág zárja körül, így mutat egységes képet.